Magyar erdély

Nincs Európában irodalom, melynek számára a saját regionálizmus élőbb, égetőbb, fájóbb problémát jelentene, mint a magyarnak. De talán, ahol ennyire fáj és él ez a probléma, ott kétszeres joggal lehet remélni, hogy a regionálizmus önmagából növeszthet ki valamit, ami több nála, valamit, ami nem csupán parŹtikuláris érdekű, ami az embert és a mai embert mélyen és lényegesen érintŹheti. A mai Emberség sorsának gyökeréhez bizonnyal annak az irodalomnak van a legtöbb kilátása hozzáférkőzni, amely Nemzet és Ember viszonyát legŹforróbban átéli önmagában: s a kulturális válság gyökeréhez az ér, amelyiknek számára a saját partikulárizmusa legvitálisabban vált problémává. S itt van a kis irodalmak reménye, hogy fontosat és izgatót mondhassanak ma, amikor a nagyok is alig tudnak ilyent mondani. S itt elsősorban a magyar szellemé: meŹlyet különleges helyzete s egész története predesztinált, hogy különös intenziŹtással élje át az emberi és regionális kultúra összeütközésének akut drámáját. S köztünk magyarok közt is, ki ismerheti erősebb és tragikusabb ízét e könnyes élménynek, mint amit ismer az erdélyi lélek? És ez az érzés adja meg talán az erdélyi irodalmi mozgalomnak erősítő, kincses öntudatát.”Babits Mihály„Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell venni erőinŹket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni… kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: ÉbŹredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé! A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. Ami eddig orvosság volt és védelem is talán, de mindenesetre becsület volt, méreg az ezentúl, és gyávaság. Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munŹkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.”Kós Károly„A magyar író feladata ma: a világi hatalom példátlan torlódásában v